Fajok

Patak és környéke

A Sólyomkő Természetvédelmi Rezervátum keleti határa az erdei út és déli határa a Holló pataka. A Holló pataka és az erdei út találkozása egyben a tanösvény kiinduló helyszíne. A patak tiszta vizének folyása mentén nyári hónapokban (július-augusztus) megcsodálhtjuk az akár 2 méteresre is megnövő Teleki-virágot (Telekia speciosa). Ez a virág a hegyvidéki vízpartok dísze, a Kárpátok és Balkán-hegyvidék őshonos növényeként tájképi jellegzetesség. A Teleki-virág látványossága azzal fokozódik, hogy nagyon sok nappali lepke díszíti napraforgóra emlékeztető virágzatát. Leggyakrabban látható nappali lepkefajok a rezervátum határánál: Atalanta lepke (Vanessa atalanta), c-betűs lepke (Polygonia c-album), káposztalepke (Pieris brassicae), kis rókalepke (Nymphalis urticae), nagy gyöngyházlepke (Argynnis paphia), nappali pávaszem (Inachis io), közönséges ökörszemlepke (Aphantopus hyperantus). A Holló patak partjain vizes időszak alkalmával gyakran láthatunk sárgahasú unkát (Bombina variegata), mely a kétéltűek (Amphibia) képviselője. A vízparti növényzet és az erdő aljnövényzete közelében változatos rovarvilágot (Insecta) találunk: kisasszony szitakötő (Calopteryx virgo), nagy ganajtúró (Geotrupes stercorarius), erdei vöröshangya (Formica rufa), közönséges pókhangya (Mutilla europaea), hétpettyes katica (Coccinella septempunctata), vöröslábú címerespoloska (Pentatoma rufipes) vagy a közönséges skorpiólégy (Panorpa communis).

Örökzöld énekhangok

A verébalakúak vagy énekesmadár-alakúak (Passeriformes) a madarak osztályának (Aves) legnagyobb fajszámú rendje. Közös jellemzőjük, hogy az ide tartozó fajok rendelkeznek alsó gégefővel (syrinx), amelynek használata a hangadásban segít. A világ madárfajainak mintegy 60%-a a verébalakúak rendjébe tartozik. A Sólyomkő körül lévő erdőkben sok énekesmadarat láthatunk. Egyesek közülük a fenyveseket részesítik előnyben, de máshol is fészkelnek. Az egyik itt látható, fenyvesben költő verébalakú, a fenyvescinege (Periparus ater), mely az egyik legmozgékonyabb cinege. Magvak, rovarok, pókok után leginkább a fák tetején és a külső ágakon kutat. Egész évben találkozhatunk még csízzel (Carduelis spinus), búbos cinegével (Lophophanes cristatus), kormosfejű cinegével (Poecile montanus) vagy fenyőszajkóval (Nucifraga caryocatactes). Ezekkel a fajok gyakran találkozhatunk erdő szélén lévő gyümölcsösökben, udvarokon, miközben magok, termések után kutatnak.

Az éjszaka szemei

A rezervátum területén előforduló éjszakai ragadozó madarak számára fontosak az öreg, odvas fák jelenléte, hisz azok üregeiben fészkelnek. Ilyen éjszakai ragadozó az uráli bagoly (Strix ulralensis), amely föleg öreg bükkfák odvaiban vagy ragadozómadarak elhagyott fészkein költ és erdei egeret, békákat vagy más madarakat (akár bagolyféléket) is fogyaszt. A Sólyomkövet körülvevő erdőben találkozhatunk még erdei fülesbagollyal (Asio otus), uhuval (Bubo bubo) és macskabagollyal (Strix aluco) is. A baglyok elsősorban kis termetű rágcsálókkal, énekesmadarakkal és nagyobb termetű ízeltlábúakkal táplálkoznak. Az elfogyasztott táplálék emészthetetlen részeit (csontok, toll, szőr, rovarok kitinpáncélja) egy tömör, úgynevezett köpet formájában kiöklendezik. Minden bagolyfajnak sajátos alakú és méretű köpete van, így bagoly látványa nélkül is tudjuk, hogy az adott területen mely bagolyfaj fordul elő. A köpetek vizsgálata során pedig megtudhatjuk, hogy milyen rágcsáló vagy madárfajokat fogyasztanak a baglyok.

A vegyes erdő hangja

A Sólyomkő körül vegyes erdőket találunk, melynek nagyon sok lakója van. Kora reggel hangos a fák koronája a sok verébalakúaktól (Passeriformes). Sokan közülük egész évben látható, mások a hidegebb időszakra elvándorolnak. Az egyik állandó ilyen faj a széncinege (Parus major), mely kertekben, parkokban, az ember közelében is látható és a madáretetők gyakori látogatója. Hasonló állandó fajok még itt: csuszka (Sitta europaea), süvöltő (Pyrrhula pyrrhula) vagy a szajkó (Garrulus glandarius). Csak fészkelési időszakban találkozhatunk vörösbeggyel (Erithacus rubecula), erdei pinttyel (Fringilla coelebs), tengeliccel (Carduelis carduelis) vagy kerti rozsdafarkúval (Phoenicurus phoenicurus). Hallhatjuk a kakukk (Cuculus canorus) hangját is, aki más madarak fészkébe csempészi be saját tojásait (fészekparazita). A harkályalakúak (Piciformes) rendjébe tartozók is gyakran előfordulnak: fekete harkály (Dryocopus martius), nagy fakopács (Dendrocopos major) vagy a háromujjú hőcsik (Picoides tridactylus).

Hüllők és kétéltűek

Az erdő rejt magában hidegvérű állatokat, melyek nem képesek a saját testhőmérsékletüket szabályozni, így nagyban függnek a környezet hőmérsékletétől (poikilotermia). Ők a hüllők (Reptilia), melyeket hűvös időben láthatunk napozni. Legtöbbjük tojásrakó (ovoparia), de van elevenszülő is (viviparia), melynél a mészhéjú tojás ki sem alakul (elevenszülő gyík - Lacerta vivipara). A dús aljnövényzetben láthatjuk a lábatlan gyíkot (Anguis fragilis), mely egy kígyószerűen megnyúlt, lábnélküli gyíkfaj. Más jelen lévő hüllőfaj: zöld gyjk (Lacerta viridis), fürge gyík (Lacerta agilis) vagy az emberre ártalmatlan erdei sikló (Elaphe longissima) és a vízisikló (Natrix natrix). Egy másik csoport a kétéltűeké (Amphibia), melyek felnőtt koruk nagyrészét a szárazföldön töltik viszont szaporodásuk vízhez kötött (külső megtermékenyítés – peterakás). Leggyakoribb kétéltű fajok a Sólyomkő körüli erdőben: sárgahasú unka (Bombina variegata), barna varangy (Bufo bufo) vagy foltos szalamandra (Salamandra salamandra).

Szines őszi falevél

A hőmérsékleti inverziónak köszönhetően a melegebb éghajlathoz szokott lombhullató erdő rétegét a hidegebb éghajlathoz alkalmazkodott tűlevelű erdő szintje fölött találjuk. A Sólyomkő látványa kiemelkedik a tájból az által, hogy az örökzöld erdőben egy lombhullató erdőrész körülveszi a sziklát. Sok közönséges, erre a szinttájra jellemző lombhullató látható itt: közönséges gyertyán (Carpinus betulus), közönséges mogyoró (Corylus avellana), közönséges bükk (Fagus sylvatica), hegyi juhar (Acer pseudoplatanus), rezgő nyár (Populus tremula), kocsányos tölgy (Quercus robur), közönséges nyírfa (Betula pendula) vagy hegyi szil (Ulmus glabra). A lombhullató fák sok madár- és emlősfajnak biztosítanak táplálkozóhelyet, emellett fontos szerepük van az anyag körforgalmában. Erre az erdőtípusra jellemző a cserjeszint és a virágos növényekkel gazdagított aljnövényzet.

A lombhullató erdő hangja

A verébalakúak vagy énekesmadár-alakúak (Passeriformes) a madarak osztályának (Aves) legnagyobb fajszámú rendje. Közös jellemzőjük, hogy az ide tartozó fajok rendelkeznek alsó gégefővel (syrinx), amelynek használata a hangadásban segít. A világ madárfajainak mintegy 60%-a a verébalakúak rendjébe tartozik. A Sólyomkő körül lévő erdőkben sok énekesmadarat láthatunk. Egyesek közülük a lombhullató fákat részesítik előnyben, de máshol is fészkelnek. Az egyik itt látható, lombhullatókon költő verébalakú, a barátcinege (Poecile palustris), amely egész évben látható, gyakran madáretetőkön is. Egész évben találkozhatunk még ökörszemmel (Troglodytes troglodytes) vagy kék cinegével (Cyanistes caeruleus). Egyes fajok viszont csak fészkelési időszakban választják ezt a területet, télen az állomány elvonul. Ilyenek az itt is látható énekes rigó (Turdus philomelos) vagy a csilpcsalpfüzike (Phylloscopus collybita). Ezekkel a fajok gyakran találkozhatunk erdő szélén lévő gyümölcsösökben, udvarokon, miközben magok, termések után kutatnak.

Emlősök

Az emlősök (Mammalia) osztályába tartozó fajok az erdő legritkábban látott lakosai. Életmódjuk és viselkedésük következtében legtöbbjük rejtőzködő vagy éjszakai életmódot folytat, így elkerülik a ember jelenlétét. Gyakrabban látott emlősök a Sólyomkövet körülvevő erdőben: vörös mókus (Sciurus vulgaris), nagy pele (Glis glis), keleti sün (Erinaceus roumanicus), erdei cickány (Sorex araneus), erdei egér (Apodemus sylvaticus), európai őz (Capreolus capreolus), vaddisznó (Sus scrofa) vagy naplemente után láthatjuk repülni a közönséges denevért (Myotis myotis). A ragadozók (Carnivoria) rendjébe tartozó fajok talán a legritkábban látott fajok, mivel legtöbbjük éjszaka vadászik és kerülik az ember jelenlétét. Ilyenek, az itt is előforduló vadmacska (Felis silvestris), borz (Meles meles), menyét (Mustela nivalis), vörös róka (Vulpes vulpes) és a mindenevő barna medve (Ursus arctos), vagy az egyre ritkábban észlelt eurázsiai hiúz (Lynx lynx) és farkas (Canis lupus).

A levegőben

A Sólyomkőről a sok erdőben fészkelő énekesmadár között néha láthatunk repülni nappali ragadozómadarakat is. Ezek közül a leggyakoribb az egerészölyv (Buteo buteo) de láthatunk még karvalyt (Accipiter nisus), vörös vércsét (Falco tinnunculus), héját (Accipiter gentilis) és néha békászósast (Aquila pomarina).